Egy újabb tanév, egy újabb osztály diákjai búcsúznak tőlünk! Eltelt kilenc röpke év, szinte észre sem vettük. Teltek-múltak a napok, hónapok,
hetek és az évek, kisfiúkból és kislányokból szinte felnőttekké cseperedett egy osztálynyi gyermek.
Június utolsó napjával lezárult életetük egy szakasza, és egy új, reményekkel teli kezdődött számukra. Reméljük mindig örömmel fognak emlékezni
az elmúlt kilenc év vidám és bánatos pillanataira, megpróbáltatásaira, és megnyitják szívüket, hogy újra és újra átjárja őket az az érzés, amikor elérték első
sikereiteket.
Kilenc évvel ezelőtt szinte remegő lábbakkal lépték át édesanyjukkal iskolánk kapuját, ahol számtalan csoda várta őket. Édes anyanyelvükön
ismerhették meg a betűk és számok világát, azon a nyelven, amelyen édesanyjuk először mondta ki: szeretlek gyermekem...! Igazi, használható tudást, csakis
anyanyelvünkön szerezhetünk, és mindannyian tudjuk, hogy a valós tudásunk próbája maga az élet!
Megismerni egy ismeretlen világot, mindig nagy kihívás. Vannak akik könnyedén vették az akadályokat, mások kicsit nehezebben, de ezidáig mindenki
megküzdött vele. Kisebb-nagyobb problémák mindig adódtak, de sikerült megoldani. Egy-egy dorgáló szó mögött, egy-egy hangosabb mondat mögött, mint egy családban is,
mindig a féltés és a szeretet hangja volt. Hiszen a tanító is gyermekeiként félti tanulóit, és ő már tudja, hogy az élet nem habostorta.
Nehéz a búcsúzás, mert az elmúlt években néhányan igaz barátokat szereztek, másokat talán megérintett az első szerelem. Kis közösségek kovácsolódtak
a kirándulásokon és egyéb iskolai rendezvényeken.
Elköszönünk tehát, de vigasztaljon mindenkit, hogy egy új iskola, új barátokkal, új lehetőségekkel várja gyermekeinket. Őszintén kívánom, hogy jövendő
életük örömteli és szeretetben, sikerekben gazdag legyen.