A harang ütőhangszer, egyik végén nyitott henger. Forma, fémszerkezet, amit rendszerint a belsejébe erősített fémrúd
szóllaltat meg, amikor a harangot mozgásba hozzák. Ma rendszerint bronzból készítik, korábban acélból, alumíniumból és keményvasból is
készültek. Keresztény kultúrkörben a harangszó jelzi a vallási szertartások kezdetét, emelett az idő múlását is jelzi az óránként megkondított
harang. Tűz, árvíz vagy más veszély jelzésére is használták. A magyarság számára a nándorfehérvári győzelem emlékét őrzi a déli harangszó.
Emlékeztet minket dicső történelmünkre, történelmünk neves személyiségire, nemzetünkre, nemzeti összetartozásunkra. Iskolánk harangjának
hangja kösse össze a Kárpátmendence magyarságát, tekintet nélkül arra, hogy az anyaország határain túl, mely ország polgárai. Tanévkezdés
napján váltsa fel a csengőt, a ballagás napján búcsúztassa a ballagókat. Szimbolizálja az innen kikerült diákok emlékeit iskolájukra, melyben
tudást és gyökereikhez való ragaszkodást is szereztek. Hirdesse a bizalmat abban, hogy az örök érvényű értékek diákjaink személyiségébe, a hit
erejével szelídebbé, egymás iránt nyitottabbá válnak tanulók, szülők, pedagógusok egyaránt, amire a mai „elvadult“ világunkban egyre nagyobb
szükség van. Igazából visszahívó ereje kell hogy legyen nemcsak lélekben, hanem fizikai értelemben is. E hang kongása legyen mindenki számára
visszahívó jel ide, az almamáterbe. Jelezze és hirdesse megmaradásunkat és jövőnket szülőföldünkön. Amikor az iskolaharang kedves hangja az itt
tanulók, tanítók és dolgozók fülét megérinti, növekedjék a hit buzgósága. Hangjára távozzék el az ellenség minden ártó cselvetése! Az érkezőt
megörvendeztesse, a távozót búcsúztassa, a gondfelhőket szétkergesse! Az iskolaharang kondulása és szólása őszinte tudásra, igyekezetre, felelőségre,
odaadásra és áldozatkészségre serkentse és bátorítsa az itt élőket. Bízva reméljük, hogy az új idők viharai és kihívásai közepette Marcelházán sem
fog hiába kongani a harang!