Pislákoló mécses

 Már csak pislákol, nem ég.
Fogy a levegő, fogy a fény.
Sötét félhomályban tapogatózunk,
de még néha, kegyelmi pillanatokban
a fény felé húzódunk.

a sötétség rejtelmesebb, izgalmasabb,
mert nem is sejted mit takargahat.
csak ha már végleg elnyelt, magába szívott
zúdítja vissza rád az összes kínod.

A fény mindig világos, tiszta
csak a valóságot mutatja.
sugárzó árnyék nélküli,
de vigyázz! Melegét kis hitű nem élvezheti.

Ezért soha ne érezz szívedben kétséget,
egyetlen pislákoló mécses is elűzheti a sötétséget.

   November 29–én tartottuk iskolánk aulájában ádventváró irodalmi estünket, Pislákoló mécses címmel.
   Danis Renáta, iskolánk volt diákja nekünk írta ezt a verset, ezen alkalomra. Sajnos meghívásunknak nem tudott eleget tenni, de tisztelettel köszönjük, hogy gyönyörű soraival lélekben velünk volt.
   Meghívott vendégeinket Duka Róbert igazgató úr üdvözölte.
   A harmadik osztályos tanulók dalos összeállítást adtak elő, az elsősök „ Szó, ami szó“ bábelődással köszöntötték az egybegyűlteket.
   Keszegh Lujza és Andruskó Bettina magyarság-verseket szavalt.
   Az est szépségét Vida Szofi, Polovic Katalin, Naňo Nimród, Rehák Ádám, Tóth Dorina, Zsidek Viktor, Czibor Eszter, Cabaň Adrianna, Chrén Dóra, Dobrocsányi Friderika, Senkár Viktória, Grosch Dóra és Bilkó Lilian szavalatával gazdagította.
   A műsor végén kívánságlampionokat engedtünk a magasba, mindenki a maga kis üzenetével.