A nyári szünidő végén, még mielőtt elkezdődött volna az iskola, egy játékos ismerkedési délelőttre hívtuk meg a kis elsősöket szüleikkel,
ide az iskolába. A kicsik eleinte kissé megszeppenve, de később annál bátrabban fogtak bele a közös játékba, éneklésbe. A kézműves foglalkozáson kis
emléktárgyakat is készíthettek a tanító nénik segítségével. De akkor jött ám csak az igazi meglepetés, amikor megjelent Dugó bohóc. A kis nebulók szájtátva
figyelték a nagy mókamestert, aki nem csak a kicsiket, de elbűvölte a nagyokat is. Öröm volt látni a sok csillogó szempárt, mikor átalakultak pillangóvá,
pókemberré, kutyussá, vagy amivé az ügyes arcfestő varázsolta őket. Hát még a lufihajtogatás milyen érdekes volt! Nem volt olyan állat vagy tárgy, amit a
Dugó bohóc ne tudott volna megcsinálni. A gyerekek nagyon jól szórakoztak, és már el is felejtették, hogy pár nap múlva itt az igazi iskola, ahol a sok játék
mellet elkezdődik valami, amit még nagyon nem ismernek, de már sejtik, hogy nagyok lettek, és valami komoly munka fog rájuk várni. Öröm számunkra, hogy kicsit
eloszlattuk bennük a félelmeket, és szeptember másodikán nagy örömmel és bátran lépték át az iskola kapuját.