Sítúra 2016-Lackenhof


      Mint minden évben, így most is megszervezésre került a sítábor, ebben az évben egy kis újítással, ugyanis idén új sípályán kezdhettük elsajátítani a síelés alapjait vagy már meglévő tudásunkkal felfedezni a sípályákat.

      Kisebb-nagyobb szünetek után kora délután meg is érkeztünk Lackenhofba, és még aznap délután megismerkedhettünk a tereppel, mások pedig a sífelszereléssel. A látvány a pálya tetejéről egyszerűen lenyűgöző volt. Körülöttünk mindenhol fenyők, elűttünk és felettünk pedig hegyek magasodtak. A kis mozgás után elfoglaltuk szobáinkat és jöhetett a szabad program, persze csak takarodóig. Másnap egész nap síeltünk, és a nap végére szinte mozdulni sem tudtunk. Amíg a pályán voltunk ezt nem éreztük, mivel mindenkinek cipelnie kellett a leceit, így hamar elkezdtünk panaszkodni. Aznap oktatóink egy kis bemutatóval készültek a síelés szabályairól, rekordjairól, szépségeiről és persze veszélyeiről is. A középső nap mindig a pihenőnap, így van ez általában, ha sítáborozunk. Most sem volt ez másképp, ezért szerdán csak délelőtt élvezhettük a siklást, délután egy kicsit sétáltunk. Bár a séta nagy része hógolyózással és csatákkal telt, közben azért ellátogattunk egy másik sípályához is. Vacsora után kezdődhettek a vetélkedők. A versenyszámok között szerepelt a lufifújás, csónakhajtogatás, logikai feladatok, kártyavár építése. Csütörtöki napunk szinte megegyezett a keddivel. Egész nap síeltünk, bár ezt egyikünk sem bánta, mert a csoport nagy része már a nagypályákon lehetett. Az utolsó esténken egy kisebb ismerkedés volt a badacsonytomaji diákokkal diszkó formájában. Sajnos ennek is hamar vége lett, mivel másnap még várt ránk egy utolsó sízés, amit csak kipihenve tudtuk volna végig csinálni, így visszatértünk szobáinkba. Az utolsó nap teljesítettük azt a pár órácska síelést, utána pedig kezdődhetett a pakolás, mindent vissza a buszba. Az indulás előtt még megrendeztek egy kisebb díjátadót. Itt oklevelet kaptak a legjobban síelő lányok és fiúk is, a legjobb kezdő síelők, azok akik minden erejükkel próbálkoztak, a legtisztább és a legrumlisabb szoba, valamint a legtovább készülődő szoba is. A visszafele út egy kicsit nyugisabb volt, mert 5 nap síelés mégiscsak 5 nap síelés. Néhány esésen kívül senkinek sem lett komolyabb problémája, és néhányunk történetén még nevetni is tudtunk.

      Ezt a felejthetetlen kirándulást oktatóink tették számunkra színessé, hiszen 35 gyerekre vigyázni és oktatni soha nem egyszerű, így minden diák nevében szeretném nekik megköszönni az egész heti munkájukat.

      Végezetül szeretnénk megköszönni a Szülői munkaközösségnek is, hogy sílecek vásárlásával hozzájárult a sítábor sikeres megvalósításához.

Senkár Viktória, 9.A osztályos tanuló