Komáromi túránk

 Világszerte híres Rév- Komárom vára,
Minden magyar ember büszkén tekint rája.
Magyarok Istene őrködik felette,
A gonosz ellenség soha be nem vette!
                        (Komáromi Kalendárium)

   Isklolánk hetedik, nyolcadik és kilencedik osztálya meglátogatta Komárom városát. Igaz, nap mint nap járunk ott, most mégis történelmi szemszögből közelítettük meg, és nagyon érdekesnek találtuk.

   2013. október 16-án szakadó esőben indultunk útnak, ám a lelkesedésünket ez sem rombolta le. Komárom történetének felfedezésében Kucsora Ibolya idegenvezető segített, aki rengeteg érdekes információval szolgált számunkra.

   A Lehár-parkban kezdődött a kis túránk, ahol Lehár Ferenc bronzszobrát láttuk, mely a művészt karnagyként ábrázolja. A szobrot 1980. június 5-én avatták fel. Ezután a Nádor utca felé haladva megálltunk a Szent István- szobornál, amely I. Istvánt a magyar állam megalapítóját ábrázolja. A szobor Győrfi Lajos magyarországi szobrászművész alkotása. A Duna Menti Múzeum előtt megtekintettük Jókai Mórnak, Komárom híres szülöttének egész alakos ülőszobrát, amelyet Berecz Gyula komáromi szobrászművész alkotott. A második világháború után lebontották, 1952-ben azonban visszakerülhetett az eredeti helyére. A Nádor utca végén a Szentháromság-szoborról - 1710-1711-es pestisjárvány emlékére állították-, hallhattunk érdekes információkat. A Klapka térhez értünk, ahol egykor egy posványos tó volt, s a hűtlen asszonyokat vetették bele. Láthattuk itt Klapka György tábornok szobrát: A komáromi várat jelképező talpazaton a tábornok, és a vitézséget szimbolizáló oroszlán látható. A csata tiszteletére elénekeltük a Föl-föl vitézek a csatára c. éneket.

   Az esőtől kicsit vacogva, az Európa- udvar felé vettük az irányt. A 45 épületből álló épületegyüttes az egyesülő Európát idézi meg. Városnéző sétánk a komáromi református templomba vezetett, ahol Mgr. Fekete Vince, a templom gondnoka, mondta el annak történetét, a reformáció korát és egy istentisztelet menetét. A templommal szemben levő Református Kollégiumba is átsétáltunk, ahol a tanácsteremben hallgathattuk az idegenvezetőnk és Mgr. Fekete Vince történelmi beszámolóját.

   Végül még a nap is kisütött, amikor a vár felé tartottunk. Ahogy beléptünk, megrettenve néztem, hogy milyen szörnyű állapotban van (bár még így is szép).Az itt állomásozó szovjet hadsereg rengeteg kárt okozott, de maga a várrendszer csodálatos. A Duna és a Vág összefolyásánál, majd a Duna mindkét partján épült. 1546-1557 között átépített Öregvár és az 1603-1673 között épített Újvár alkotja. Az erődítményben több föld alatti alagút is vezet, amelyek átszelik a várost. Néhány rövidebben mi is átkeltünk.

   Remélem, mindenki örült annak, hogy egy kis betekintést nyerhettünk Szlovákia legszebb magyar városának izgalmas történelmébe.

 Czibor Eszter
9.a osztályos tanuló