Az előző évekhez hasonlóan, az idén is eljött a sítúra ideje. Ebben az évben is az Osztrák Lackenhofba látogattunk el.
Február 27-én, hétfőn, egy szokatlan korai időben, 5,30 órakor indultunk, aminek nem igazán örültünk. Útközben tettünk kisebb-nagyobb megállókat,
és 11 óra körül megérkeztünk a síparadicsomba. Rögtön bele is csaptunk a közepébe, a haladók már mehettek is a pályára, a kezdők pedig ismerkedtek a sielés alapjaival. A kis bemelegítő
után elfoglaltuk szobáinkat, és jöhetett a szabad program. A takarodó minden nap 9,30-kor volt, de persze nem mindenki tartotta be. Reggel pedig Kovács tanár úr hangjára ébredhettünk 7 órakor.
A keddi napon nagyon sokat sieltünk. Délután a hotelban karnevál volt, aki akart magára ölthetett valamilyen jelmezt. Szerda délelőtt is sieltünk, délután
pedig hatalmas hócsatát rendeztünk. Aznap este sajnos esni kezdett az eső, így másnap délelőtt nem sielhettünk, de vezetőink kitaláltak egy félmezős programot, amelynek nagyon örültünk. Délutánra
jött a hír, hogy jó a pálya, lehet sielni.
Nagyon gyorsan eljött az utolsó nap. A kezdők is rámehettek a nagypályára, ahonnan csodálatos volt a kilátás. 5 óra hosszat sieltünk, majd elbúcsúztunk a pályától.
Ebéd után tanáraink ajándékokkal és díjakkal jutalmaztak meg minket. Nagyon izgalmas és tanulságos sítúra volt.
Mindenki nevében meg szeretném köszönni oktatóinknak, tanárainkan, hogy megtanítottak minket sielni, és fejlesztették sítudásunkat. Kivánom, hogy a
következő években is ilyen jól érezzék magukat a gyerekek.